A KEMONAPLO nevet az én történetem ihlette abból az időszakból, amikor a rák és a kemoterápia az életem része lett, és egy olyan úton indított el, ami végül teljesen átformálta az életem.

Az az időszak a legmélyebb belső változásom kezdete lett. Megtanított arra, mennyire törékeny az élet, és közben arra is, hogy mennyi erő, lehetőség és szépség van benne.
Rávilágított hogy, milyen sokat jelent nyitott szívvel élni, hálát érezni az apró dolgokért,
és igazán odafigyelni a testünkre és konkrétan az egész lényünkre.

A kemoterápia akkor hozzájárult a gyógyulásomhoz, ugyanis elindított az önismeretem útján is. De a valódi gyógyulás akkor kezdődött el nálam, amikor az önismeretem útján felismertem, mik voltak a betegségem kialakulásának valódi tényezői.  
 

Azóta más szemmel nézek az egészségre és a gyógyulás fogalmára is.
Sokkal tudatosabban figyelek arra, mit viszek be a testembe, milyen körülmények között élek, és mit üzen vagy jelez a testem.

Nem hiszek a tünetkezelésekben, mindig keresem a mögöttes okokat.

A kemoterápia óta nem szedek gyógyszereket, és sokkal inkább a természetes megoldásokban, a test öngyógyító folyamataiban hiszek, nyitottan az alternatív gyógyászatra is.

Hiszem, hogy a gyógyulás nem csak a test, hanem a lélek és a gondolkodás változásáról is szól, és hogy a tiszta, természetes, tudatos életmód hatalmas szerepet játszik ebben.
 

A KEMONAPLO elnevezés ennek az útnak a szimbóluma.
Két szó találkozása:
A „kemo” a kemoterápiás időszakra utal, ami elindított egy úton, hogy kapcsolatba kerülhessek a valódi önmagammal.
A „napló” pedig ennek az útnak a története mindazokkal a felismerésekkel, változásokkal és tanulásokkal együtt, amik azóta formáltak.
 

Ha ez az időszak nem lett volna az életem része, most nem tarthatnék itt.

Ez az út formált azzá az emberré, aki ma vagyok.
Egy jobb, tudatosabb önmagammá, készen arra, hogy mások életét is jobbá tegyem.